FAKE NEWS (rövid történet)
Harald Renner
"Püspök és grófnő?" Megnyújtotta a hátát. Túl sokáig bámulta a monitort.
Egyetértett vele. "Ki kezdi?"
"Hölgyeké az elsőbbség! De csak harminc perc, ráadás nélkül."
"És kifelé! Ne gyere vissza kávé nélkül."
Harry Becker volt a legidősebb "nyuszi az istállóban" egy tekintélyes hetilap kulturális osztályán. Kolléganőjével, Simone Niemeyerrel felváltva ő vezette az "És csakis az igazság" című rovatot, amelyet "Minden álhírek anyjának" is neveztek. Egy óra alatt eldöntötték a kollégák, és hamarosan az olvasók is, hogy ezúttal kié volt az orra elöl a hajmeresztő történettel. Vasszabály volt, hogy a szerzőnek rövidnek kellett maradnia. Semmi felesleges szó. Szabvány maradt a "minden idők legrövidebb novellája", amely egy nemzetközi versenyből került ki. Minden résztvevőnek három feltételnek kellett megfelelnie a történethez: Előkelő körökben kellett játszódnia, és tartalmaznia kellett valami vallásosat és valami erotikusat. A dotált első díjat az egyetlen mondatból álló történet szerzője nyerte el: "Istenem, püspök úr - mondta a grófnő -, vegye le a kezét a térdemről.
Amikor Simone egyedül maradt, csukott szemmel, az első harmadban kinyitotta kedvenc könyvét, "Az írás művészetének alapjai és technikái" címűt. Kinyitotta a szemét. Az első szó az oldalon az volt, hogy "Ibsen". Az északiak sötét drámaírója már a tanulmányai alatt is bosszantotta. Nem jó kezdés egy vidám történethez. Beírta hát a keresőbe, hogy "Ibsen", és újabb javaslatként az "Ibbenbueren"-t találta. A falu népfőiskolája varázslatos estet hirdetett "Merlinnel, az illúziók mesterével". Nem rossz, gondolta, és az órára nézett.
Fél órával később Harry két csésze tejeskávét egyensúlyozott a kolléganő munkahelyére. Simone felállt, és átadta Harrynek a helyét, hogy megcsodálhassa a friss munkát.
Merlin, az illúziók mestere Ibbenbuerenben mutatta meg a trükköt a galambbal a hengerben. A megtévesztést a közönség tökéletes elterelésére alapozza a döntő pillanatban. Rejtve kell maradnia annak, hogy egy galamb egy fekete zsákban marad elrejtve, amelyet a mester előzőleg az asztal hátuljára erősít, láthatatlanul a fekete háttér előtt. A bűvész felemeli a hengert, és megmutatja, hogy az üres. Gyakorlatot és ügyességet igényel, hogy a nyulat egy folyékony mozdulattal kivegyék a zsákból és a kalapba helyezzék, mielőtt a bűvész újra feltenné. A többit minden gyerek tudja. A bűvész ismét felemeli a kalapot, és egy élő galamb röpköd a teremben.
A falu népe harcos állatvédőnek ismerte a nyugdíjas és mindig ingerült biológiatanárt. Bosszantotta, hogy az első sor legbaloldalibb helyén kellett ülnie. Így aztán nem hagyta ki, hogyan működik a mutatvány - olyan egyszerű és banális, és olyan kínzó a bezárt galamb számára! A következő hetekben sem hagyta abba, hogy a fedetlen bűvészt - és vele együtt minden bűvészt, aki galambot vagy nyulat varázsol a kalapjából - a szemére hányja. A közönség tiltakozással reagált. A "Szabadítsátok ki a galambot!" ünnepelt jelszóvá vált.
Egy oknyomozó újságíró utánajárt a botránynak, és megtudta, hogy egy sonthofeni bűvész már nem élő állattal dolgozott, hanem egy polietilénből készült valódi utánzattal. Az újságíró felfedte a drón építési terveit, amely a műmadarat a felszabadító repüléshez segítette. Arra azonban nem számított, hogy ennyi nyers szóbeli gyalázkodás éri majd. Még halálos fenyegetések is voltak köztük. A lecke nagyon fájt neki: Nemcsak a biológiatanárok, hanem a mágusok is harciasak és könnyen izgathatók voltak. A mágikus trükkök elárulták. Ez egyáltalán nem volt lehetséges.
"A cselekmény rendben van?" - kérdezte Simone.
"Lehet belőle valamit csinálni, de a csattanó még hiányzik".
Elmosolyodott. "Már öt ötletem van, egyik jobb, mint a másik.
Harry tudta, hogy ez igaz. Az ajtó felé biccentett. "Most én jövök."
Miközben keresgélt, behunyta a szemét, és rátalált "Constanze Mozartra", a halhatatlan zeneszerző feleségére. Jobban tetszett neki a kereső által felkínált "Konstanzi-tó". A YouTube-on talált egy elmosódott videoklipet. Három fiú próbált a vízen járni, a prominens példáját követve. Néhány átlátszó műanyag doboz úszott a tengeren - a nyílás lefelé fordítva, hogy az üregekben levegő gyűljön össze. Elméletben jó, a gyakorlatban alkalmatlan. Az előadás a vízbe esett. Nem nézettségi sláger a YouTube-on, de jó sablon Harry számára.
Az ő történetében a fiúk nem estek a vízbe, hanem addig egyensúlyoztak a dobozokon, amíg el nem nyeltek egy megjelenő ködfalat. A világ soha többé nem látta a fiúkat.
Három néző volt szemtanúja az eseménynek. Ők ábrázolták azt. Egy kerekesszékes idős hölgy megesküdött, hogy három vitorla körvonalait látta a ködben, talán egy háromárbocos bárka körvonalait. A hajó eltűnt a sima tengerről, amint a köd feloszlott. Az idős hölgy unokahúga, aki a kerekesszékét tolta, úgy emlékezett, hogy különböző színű, oszcilláló fényeket látott a ködben. Valami hasonlót látott az Enterprise űrhajó című sorozatban. Egy fiatalember arról számolt be, hogy a ködön kívül nem volt semmi más látható, sem vitorlák, sem fények. De volt egy érdekes elmélete is. "Cui bono" - kérdezte. Ki rabolta el a fiúkat, és ebből húzta a legtöbb hasznot? Talán tehetséges hackerek voltak, akik értékes tapasztalatokkal rendelkeztek a kiberháborúban. Érdekelte, hogy melyik baráti vagy ellenfél titkosszolgálat algoritmusai,
Simone elolvasta a történetet. "Még mindig nincs csattanód".
"Ezt az olvasóra bízhatom, nem igaz?"
"Szó sem lehet róla" - tiltakozott a lány - "mindenki úgy érzi, hogy magára hagyják. Kell lennie egy másik petárdának. Talán egy viccnek? Valami, ami jól illik a vízért járáshoz?"
Harry erősen elgondolkodott.
"Mit gondolsz: Egy hiú politikus, akinek önbecsülése legendás volt, megköszönte Istennek, hogy annyi példátlan tehetséggel ruházta fel - kivéve egyet, ami még nem volt meg neki: nem tudott vízen járni. Isten kegyes volt, teljesítette a kérést, és a vezető ezentúl járhatott a hullámokon. Két horgász, akik a médiából ismerték a politikust, de nem kedvelték, homlokukat ráncolva figyelték a látványt. Az egyik azt mondta a másiknak: Nézd, még úszni sem tud!"
Simone elmosolyodott. "Miért beszélünk mindig az álhírek anyjáról? Hiú önbizalomhiány - ez a férfiak kiváltsága."